Mint a természet csodás teremtményei, évezredek óta díszítenek élőt, élettelent; jelképezik a természet tökéletességét, az eredendő tisztaságot, az öröklétet. Gyógyító szer, mágikus erővel bíró drágakő, a makulátlanság szimbóluma. Lehet igaz-, de ma már gyakoriak a hamiskásak is. Hogyan jönnek létre? Pontosan mióta használjuk őket? Melyek a legnevezetesebbek? Gyönyörködjünk pár mondat erejéig a gyöngyökben!
Hogy került a gyöngy a kagylóba?
Ezen sokan sokáig törték a fejüket. Változatos elképzelések születtek a gyöngyök keletkezéséről a történelem során. A kínai mondák szerint a gyöngyök sárkányok agyában képződnek, ezért a bölcsesség jelképei, s tulajdonosukat is felvértezik ezzel az erénnyel. Más kultúrákban a kagylók által elkapott eső- és harmatcseppek megszilárdult formái a gyöngyök. A skandináv legendák Freyja, a szerelem és termékenység istennőjének könnycseppjeiként tisztelik őket. Az indiai katonák kardjaik markolatát díszítették velük megemlékezvén a kardjuk által okozott könnycseppekre.
A görög mitológia Aphrodité, a szerelem istennőjének születését kötik a gyöngy keletkezéséhez. A mondák szerint Zeusz villámaival csapott le egy kagylóra, ami ezáltal áldott állapotba került, s világra hozta a tökéletes szépséget, a gyöngyöt, amiből Aphrodité kelt életre. Az istennő Ciprus szigetén ért partot születése után, így az ottani lakosok a gyöngyöt neki szentelték.
A biológusok “mende-mondája” szerint pedig…
Az igazgyöngyök keletkezése egy természetes folyamat, mely nem zajlik le bármelyik tengeri puhatestűben. Valamint a potenciálisakban sem minden esetben.
Igazgyöngyök csak bizonyos vízi (lehet tengeri vagy édesvízi) kagylókban, osztrigákban, csigákban keletkeznek, melyeknek külső héjában is megtalálható a hámszövetük által termelt gyöngyház. A gyöngyképzés egy védekező reakció, mellyel az élőlény az illegális behatolók ellen védekezik. A folyamat elindítója tehát egy idegen anyag, amely a kagyló hámszövetéig is képes eljutni. A szövet, amint érzékeli a kis behatolót, fokoztosan gyöngyházréteggel vonja be azt. Ehhez a vízből von ki szervetlen kálcium-karbonátokat, mint aragonitot és kalcitot. Ezek mellett szerves kötőanyagot is használ, mintegy “habarcsként” a szervetlen elemek összetapasztásához, aminek konkin a neve. A rétegek vastagodása időigényes folyamat: évente, fajtától függően, körülbelül 0.048-0.089 mm-t növekszik. A gyöngy kialakítása során forog a gyöngyzsákban, aminek, vékonyabb gyöngyházréteg esetén a szinte tökéletesen kerek gyöngyök, mígy vastagabb réteg esetén a félkerek, félbarokk esetleg a barokk formák köszönhetőek.
Ezekre a folyamatokra már a mai tudományos értelemben vett bizonyítékok előtt is gondoltak elődeink. Ezért is próbálkoztak már az ókori Indiában miniatűr Buddha-szobrokat kagylókba ültetni; valamint az ókori Kína álgyöngyei is ügyes kezdetleges próbálkozások voltak a gyöngy mesterséges létrehozásához.
Ma már az ékszerészetekben kapható gyöngyök legnagyobb hányada tenyésztett, de természetes gyöngy, hiszen a kialakítás folyamatát a kagylók végzik; az emberi tevékenység csupán egy kis rásegítés.
1913-ban végre sikerült megalkotni az első olyan tenyésztett gyöngyöt, melynek előállítása gyakorlatias, biztos eredménnyel jár és hosszú távon is fenntartható. 1916-ban Kokichi Mikimoto szabadalmaztatta az eljárást, s egyben véget vetett a tömeges gyöngykagyló halászatnak, ami arra az időre alaposan meggyérítette az állományt.
Gyöngyök az emberiség történelmében
- Az időszámításunk előtti 2800 körüli Egyiptomból származó feljegyzések már a Vörös-tengerben folytatott gyöngyhalászatról tanúskodnak.
- Mintegy 300 évvel későbbi emlékek a gyöngy kereskedelemben való megjelenéséről adnak bizonyosságot.
- A régészek által talált legősibb gyöngyékszer az i.e. 520-ból, egy perzsa herceg szarkofágjából származik.
- Szintén az időszámítás előtti, a Han-dinasztia korából maradt ránk az első két legnagyobb gyöngy.
- Kleopátra nevéhez fűződik az a nagy méretű gyöngy, melyet i.e.44-ben találtak, s melyet az egyiptomi szépség borban feloldva megivott Marcus Antonius előtt.
- 71 körül El Katiff számított a legjelentősebb gyöngyközpontnak.
- Az indiai uralkodók gazdagságának jelentős részét az igazgyöngyök tették ki. Ennek egyik csodaszép példája Baroda ualokodójának gyöngyökkel hímzett szőnyege, többek között.
- A párizsi Nemzeti Könyvtárban egy 4. századból ránk maradt gyöngyökkel díszített könyvtábla tökéletesen hibátlan gyöngyei adnak további tanúságot a gyöngy tartósságáról.
- Ugyanígy Szent Koronánk, már több mint ezer éves 24 borsónyi és 204 aprób gyöngye is ezt a tulajdonságot erősíti.
- Bár Európában később terjedt el az igazgyöngy, mint a keleti kultúrákban, a népszerűsége nem volt alacsonyabb. A kezdetektől fogva a társadalmi előkelőséget, magasabbrendűséget képviselte, ezért nem is volt engedélyezett, csak a ranglétra magasabb fokain álló személyeknek, a gyöngyök viselete. A 13-14. században egyes országokban törvény szabályozta, ki ékesítheti magát, ki nem a tökéletesség szimbólumával.
- Méltán számít híresnek Mária Terézia keresztelő készlete, melynek takarója, párnája, fejkötője is gyöngyökkel hímzett.
- Az eddigi legnagyobb természetes gyöngynek az “Allah” vagy “Lao-ce gyöngyeként” ismert, Palawan-szigeteknél (Fülöp-szigetek) 1934-ben talált, mintegy 6.4 kg súlyú gyöngyöt tartják, melyet egy Tridacna gigas óriáskagyló alkotott.
- Szintén méltán híres a South Kensington Múzeumban (London) megtekinthető körte alakú Hope gyöngy a maga 50mm-es hosszúságával, 83 mm-es kerületével és 90 g-nyi súlyával.
- Az is szerencsés, ha egy kagylóban kialakul egy darab gyöngy. Az pedig kimondottan különleges, ha kettő, három, esetleg ennél több gyöngyöt találnak a kagylóban. A ceyloni gyöngykagylóban talált 67 és egy indiai kagylóban meglelt 87 darab gyöngy pedig kifejezetten csodának számítanak.
- Gyöngykülönlegességek közé sorolandó a perzsa Sah tulajdonában lévő 35 mm hosszú és 25 mm széles, tökéletes színű és fényű gyöngy, valamint a “Déli Kereszt” nevet viselő, kilenc gyöngy összenövéséből létrejövő gyöngyképződmény, melyet 1883-ban találtak Nyugat-Ausztráliánál.
- A legszebbnek a moszkvai Zozima Múzeumban látható tökéletesen gömb alakú, áttetsző, kiváló orienttel rendelkező, 111.5 grain súlyú gyöngyöt tartják, melynek múltja kissé homályos, így felveti a lehetőségét annak, hogy a francia koronakincsek elrablásakor eltűnt “Gyöngyök királynőjéről” van szó.
Az igazgyöngyök értékét semmilyen tenyésztett gyöngy , illetve gyöngyimitáció nem múlhatja felül. Azért, hogy a mindennapi emberek is élvezhessék a gyöngyök adta szépséget, eleganciát, a technikai fejlődésével párhuzamosan megjelentek a Tekla gyöngyök (gyöngyimitációk), melyeket Coco Chanel vezetett be a divatba. Ha lehetőségünk van rá, válasszunk tenyésztett gyöngyöt akár ajándékba, akár saját részre, hiszen az mégis a természet alkotása. Amennyiben erre nincsen mód, akkor se szomorkodjunk, hiszen egy szépen megformált Tekla gyöngysor is nagyszerűen mutat!